Úgyhogy ennyi…

Gergő (nem a valódi neve) 22 éves, átlagos magasságú, vékony fiú, sötét hajjal, kék szemmel. Szeret sportolni – futni, ping-pongozni, fitness edzésre járni. Az iskolában táncolt is, kedvence a salsa és a zumba.

Fiatal kora ellenére sok nehézséget megtapasztalt. Szülei alkoholproblémákkal küzdöttek, így nagyszülei nevelték Budapesten. Amíg éltek, jó gyermekkora volt nyaralásokkal, mozival, színházzal, kirándulással. Az általános iskola felső tagozatába járt, amikor először elveszítette nagymamáját, majd két évvel később nagypapáját. Gyámságát keresztapja és családja vállalta, akik vidéken éltek. Nem érezte jól magát velük, így tizenhét évesen nevelőszülőkhöz kérte magát, majd tizenkilenc évesen ismét családot váltott. Az állandó költözködés miatt többször kényszerült iskolát váltani, és bár szakmát szerzett, nem helyezkedett el. Második nevelőcsaládjánál sem találta meg számítását, és Budapestre költözött, egy idősebb férfi-ismerőséhez. Ekkor még nem volt hajléktalan, de nagyon nyomorúságos körülmények között éltek: „egy olyan helyet kell elképzelni, hogy többet költöttünk tisztítószerre, mint amilyen volt az albérlet. … Én amikor megláttam, úúúúúú, mondom, ide akarunk költözni?! … Egy kis luk. Őszintén, egy kis luk.” Gergőnek nem volt munkája, a várost sem ismerte, így amikor eladták a lakást, lakótársával együtt utcára került. Egy ideig „olyan vonatban [aludtak], amit nem visznek el”, ami éjszaka a pályaudvaron vesztegelt.

Hajléktalan helyzetben volt akkor is, amikor ismeretlenek késsel megfenyegették és egy vidéki nagyvárosba hurcolták, ahol koldulnia kellett. „Reggel jött értem az ember, este ment be, napi egy-két falat ennivalót kaptam csak. Azóta alig eszek. Én azért nem voltan ennyire lefogyva, mint most.” Egy hónap elteltével „az utolsó nap úgy tudtam megszökni, hogy ott volt pont annyi idő, hogy pont nem figyelt rám, és pont be tudtam szökni a hajléktalan-melegedőre. Ott kértem segítséget. Segítettek, nem is engedtek ki, amíg meg nem jöttek a rendőrök.”

Ismerősök ajánlására került hajléktalanszállóra, ahol segítséget kapott: elvégzett egy számítógépkezelői OKJ-s képzést, és több próbálkozás után végül takarítóként helyezkedett el. Édesapja időközben meghalt, édesanyja nagyon rossz egészségi állapotban szociális otthoni ápolásra szorul, Gergő nem tartja vele a kapcsolatot. A hajléktalanszállón legfeljebb két évig maradhat – ebből már egy év letelt. Kérdés, hogy ennyi idő alatt meg tud-e erősödni annyira, hogy önállóan éljen, és takarítói fizetéséből tudja-e egyedül fedezni lakhatása költségeit. Lakhatási támogatással, megfizethető bérlakással és támogató baráti, társas közeggel biztosan boldogulna a szociális ellátó rendszer segítsége nélkül is.

Kedves Érdeklődő, köszönjük, hogy elolvasta cikkünket! Ajánljuk figyelmébe kampányunk többi írását is, amelyek elérhetőek itt.