Tíz éves a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei?
Valójában még nem érett meg a helyzet arra, hogy összefoglaljuk és értékeljük a BMSZKI (korábban FSZKI) megalapításának és eddigi működésének történetét. Az időbeli áttekintés kedvéért azonban összeállítottunk egy vázlatos intézmény-kronológiát, s CD-mellékletként közreadjuk az intézmény megalapításához, eddigi történetéhez kapcsolódó dokumentumok válogatott gyűjteményét. Ezek talán segítségül szolgálhatnak azoknak, akik elmélyültebb értékelő, elemző módon szeretnének foglalkozni ennek az intézménynek a kialakulásával, működésével, változásaival. Ezekhez a dokumentumokhoz szeretnénk néhány előzetes, vázlatos gondolatot fűzni.
A teljes dokumentum letölthető innen:
Az Fszki – Bmszki létrejöttének vázlatos kronológiája
1988. január 1-jén a Fővárosi Tanács Átmeneti Munkásszállóit a tanács Egészségügyi Főosztálya közvetlen irányítása alól a Dózsa György út 82. sz. alatti Fővárosi Szociális Otthonhoz csatolják.
1988. áprilistól tervezetek készülnek a Fővárosi Tanács Átmeneti Munkásszállóin fizetendő lakbérek fölemeléséről.
1988. június 4-én megjelenik – több évtized után először – egy írás arról, hogy 1987. volt a hajléktalanok éve és Magyarországon is vannak hajléktalan emberek (CD). Ezt követően elkezdenek folyamatosan és gyakran foglalkozni a hajléktalanság kérdésével is a hazai elektronikus és nyomtatott sajtóorgánumok.
1988. szeptember 22-én megszületik a döntés a Fővárosi Tanács Átmeneti Munkásszállóin fizetendő lakbérek fölemeléséről.
1988. október 17-én Ungi Tibor (a Könyves Kálmán krt-i munkásszálló – „görög kolónia” – lakója, később a Fedél Nélkül újság alapító szerkesztője) tiltakozó panaszlevelet küld a lakbéremelésről, a szállókon uralkodó állapotokról különböző szerkesztőségeknek és Győri Péternek, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (TDDSz) képviselőjének.
A teljes dokumentum letölthető innen.
Életem része – Beszélgetések a BMSZKI legrégebbi dolgozóival és lakóival
Hadobás István, leszázalékolt nyugdíjas – lakó: „Nekem ez ’70 óta az állandó bejelentett lakásom.”
Korcsog Zsuzsanna, ápolónő – lakó: „Föl a fejjel, föl a fejjel! Semmi remény.”
Emberi sorsok - Szociális munka
-->