„Sok jó ember, kis helyen is elfér” – mondják gyakran a hajléktalanszállók lakói is, bár a szobák közösségét nem a közmondásban megbújó szerénység, hanem a kényszer hozza össze. Az ismeretlen, véletlenszerűen egymás mellé sodort emberek hétköznapjaiban az együttélés könnyen válik nyomasztó összezártsággá, feszültségek forrásává, főleg ha évek hosszú éveken át kell elviselni. Az elmúlt hónapokban azonban a zsúfoltság nem csupán az otthontalan emberek életét megnehezítő, az intimitást teljesen kizáró, a folytonos másokhoz való alkalmazkodást megkövetelő nehézség volt, hanem veszélyes rizikófaktor is.
Járványhelyzetben a szállók zsúfoltsága és a nagyméretű közös hálótermek olyan gócpontokat jelentetnek, amik nem csak az itt élőkre, hanem az egész társadalomra veszélyesek lehetnek.
A vírus megjelenésének hírére éjjeli menedékhelyeinken jelentősen megnövekedett a forgalom. Sokan nagyobb biztonságban érezték magukat az intézményekben, mások munkahelyük elvesztésével együtt lakhatásukat is elvesztették, ezért kényszerültek a szállóra, illetve a társszervezetek működése is megváltozott (a legtöbb fővárosi éjjeli menedékhely az állandó ügyfeleire korlátozta az ellátott ügyfelek körét). Az Előd Éjjeli Menedékhelyen például 200 fő aludt a járvány kitörésének kezdetén a 12-20 ágyas hálótermekben. Kollégáink először a fektetési módon változtattak („fejtől-lábtól” helyezték el az ügyfeleket), azonban egyértelmű volt, hogy ez a betegség terjedésének lassítása, megakadályozása szempontjából nem elégséges megoldás. Ezért már március közepétől kezdve intézkedéseket hoztunk annak érdekében, hogy a nagylétszámú éjjeli menedékhelyeken és átmeneti szállásokon csökkentsük a zsúfoltságot.
Intézményeink közötti költöztetéssel, új szálláshelyek nyitásával sikerült az egyes lakószobára jutó ügyfélszámot csökkenteni. A magas kockázatú ügyfeleket a rosszabb feltételeket biztosító szálláshelyekről védettebb, nagyobb biztonságot jelentő telephelyeinkre költöztettük. A nagy hálótermekben pedig az egymáshoz közel lévő ágyak közé paravánokat helyeztünk ki.
Intézményen belül ügyfeleket csak negatív teszteredmény birtokában költöztetünk egyik telephelyről a másikra. A tesztek zömét a Fenntartó Fővárosi Önkormányzat biztosítja, de saját forrásból is vásároltunk diagnosztikai eszközöket. Ezekre a fedezet részben a támogatók által biztosított adományok jelentették.
Két új krízis-szállást nyitottunk a Fővárosi Önkormányzat támogatásával. A Rimaszombati úti krízisszállón tudjuk fogadni a szállásainkat korábban nem használó hajléktalan embereket. Ez lett a „nyitott fapad” (fapad az éjjeli menedékhely hétköznapi neve) a városban, ahová bárki be tud menni a Menhely Alapítvány Diszpécserszolgálatának ajánlásával. Innen azokat, akik elkezdték ezt a szállást rendszeresen használni, néhány nap elteltével más intézményekbe irányítjuk.
A Fehér köz Nappali Melegedő udvarán pedig konténerszállást alakítottunk ki egy kerítéssel elzárt területen, 40 fő részére. A beköltözők napi kétszeri étkezést kapnak, és napközben a melegedő szolgáltatásait vehetik igénybe. Vizesblokkok nem tartoznak a konténerekhez, így a mosdó használatához a melegedő épületébe járnak át a lakók.
Átmeneti szállásaink majdnem mindegyike jó infrastrukturális feltételekkel, 1-4 ágyas szobákban tudja fogadni a hajléktalan embereket. Ezekben többnyire nem volt szükség a zsúfoltság enyhítésére. Kivételt jelent ez alól az Alföldi Átmeneti Szállás, ahol 8-17 ágyas szobáink is vannak. Ez a szálló úgynevezett alacsony küszöbű intézményként működik, vagyis leginkább nagyon rossz fizikai és mentális állapotban lévő, gyakran függőségekkel küzdő, idős, beteg, legyengült állapotú ügyfeleket fogad, nem egyszer közvetlenül közterületről. A járvány kitörésekor az itt lakók 71%-a 60 év feletti volt! Ezért innen a magas kockázatú ügyfeleket (idős beteg, de egészségügyi támogatásra akuttan nem szoruló embereket) a Gyáli Átmeneti Szállás egy jól elszeparálható részére költöztettük. Ezt az tette lehetővé, hogy a Fővárosi Önkormányzat 71 lakás bérlőkijelölési, illetve 1 évre szólóan a használati jogát adta át a BMSZKI-nak, és ezekbe a lakásokba ki tudtunk költöztetni önálló lakhtásra felkészített lakókat a Gyáli átmeneti szállásról. Így az Alföldi utcai szálláson is sikerült elérni, hogy a nagy létszámú szobákban legalább felére csökkenjen a bentlakók száma.
A zsúfoltság enyhítését célzó intézkedéseink – a többi, a járvány terjedésének megakadályozására tett cselekvésünkkel együtt (étkezés biztosítása, tesztelések, fokozott higiénés és takarítási, fertőtlenítési szabályok, szigorú szűrési, beléptetési protokoll stb.) – azt eredményezték, hogy az első időszakot sikerrel zártuk: egyetlen intézményünkben sem alakult ki tömeges megbetegedés.
Köszönet illeti ezért minden hajléktalan ügyfelünket, akik fegyelmezetten betartották a szabályokat, a szociális, egészségügyi, irányítási, beszerzési, karbantartási és takarítási területen dolgozó kollégákat, akik fáradhatatlanul, rugalmasan és gyorsan reagáltak minden váratlan kihívásra! Külön köszönet minden támogatónak, akik maszkokkal, étellel, takarítószerekkel, pénzzel támogatta a védekezést!