Életmentő Pont – Együttműködés az utcán élők befogadásáért

Az Életmentő Pont egy alacsony küszöbű, magas színvonalon szociális segítségnyújtást vállaló intézmény volt 2020. december 15. és 2021. március 15. között, melynek üzemeltetésére a Józsefvárosi Önkormányzat kérte fel a BMSZKI-t. A szolgáltatás célja az volt, hogy olyan – elsősorban a Józsefváros közigazgatási területén tartózkodó – hajléktalan embereket fogadjon, akik intézményi kapacitáshiány vagy aktuális állapotuk miatt a fővárosban éjjeli menedékhelyen vagy átmeneti szálláson nem voltak elhelyezhetők. Partnereinkkel együttműködve olyan szálláshelyet alakítottunk ki, ahol az ellátórendszerrel szemben bizalmatlan hajléktalan emberek is szakszerű és személyre szabott segítségben részesültek.

A működtetés 3 hónapja alatt 143 hajléktalan embert fogadtunk be az Életmentő Pontra, akik összesen 832 vendégéjszakát töltöttek nálunk. Ez a 143 ember a tél leghidegebb éjszakáit nem az utcán töltötte!

Az intézmény koedukáltan működött: nőket és férfiakat is befogadtunk a paravánokkal elválasztott fekvőhelyekre. Az igénybe vevők zöme (117 fő) férfi volt, de 26 nő is menedéket keresett nálunk ezekben a hónapokban. Több olyan pár is bejött hozzánk aludni, akik azért nem mentek éjjeli menedékhelyre, mert csak külön intézményben kaptak volna elhelyezést.

Az itt éjszakázók mindenféle korosztályból jöttek, a nők között több 35 év alatti ügyfél is megfordult a szálláson, a férfiak inkább az idősebb korosztályból kerültek ki. Az összes nálunk éjszakázó hajléktalan ember 27%-a 56 év feletti volt, és 13 fő 66 évesnél is idősebb embert is sikerült szálláshoz juttatnunk.

Az ügyeletet éjszakánként két kollégánk: alapesetben egy szociális munkatárs és egy egészségügyi szakember biztosította. A szakszerű segítségnyújtást, szociális ügyintézést és a továbbirányítást egy esetkezelő szociális munkás is segítette, emellett napközben az Életmentő Pont szomszédságában lévő Könyves Nappali Melegedő munkatársai és szolgáltatásai is a bent éjszakázók rendelkezésére álltak.

Úgy terveztük, hogy 10 nap alatt minden segítséget megadunk ahhoz, hogy mindazok, akik szeretnének, tovább tudjanak költözni a számukra legmegfelelőbb ellátási formába: lábadozóra, átmeneti szállásra, éjjeli menedékhelyre, vagy ha arra van szükség, akár kórházi ellátásba kerüljenek.

A 10 éjszakában maximált bent tartózkodást – ami részben azt a célt szolgálta, hogy „ne duguljon be” az intézmény, azaz mindig tudjon új rászorulókat fogadni, részben a magasabb szintű ellátások felé való irányítást segítette – az esetek 83%-ban sikerült tartani. Voltak azonban, akiknek ennél sokkal több idő kellett ahhoz, hogy a magasabb színvonalú ellátáshoz való hozzájutását meg tudjuk oldani. Ilyen volt például az az amputált lábú, papírok nélkül érkezett, kerekesszékes, tartósan utcán élő ügyfél, akit végül a négy ágyas szobákban, nagyon jó színvonalú ellátást nyújtó Aszódi Éjjeli Menedékhelyen sikerült tartósan elhelyezni. Többen a K22 Éjjeli Menedékhely Lábadozójára kerültek, akiknek hosszabb egészségügyi támogatásra, pl. gyógyszerelés beállítására, sebkötözésre, általános roborálásra, fizikai állapotjavításra volt szükségük, és többen innen költöztek tovább átmeneti szállásra vagy éjjeli menedékhelyre.

Az Életmentő Ponton megfordult hajléktalan emberek 33%-át sikerült magasabb szintű ellátásba helyeznünk. A Kőrakáspark Átmeneti Szállásra került például egy nagyon idős pár, sok ügyfelet az Aszódi Éjjeli Menedékhely fogadott be. Arra is volt példa, hogy az esetkezelő szociális munkás néhány bent töltött éjszaka után egyik reggel átkísért a Könyves Éjjeli Menedékhelyre valakit, ahol az ott dolgozó kollégákkal megmutatták az épületet, a szobákat, és így sikerült eloszlatni azt a bizalmatlanságot, ami miatt eddig nem vette igénybe a menedékhely szolgáltatásait. Egy fiatal hajléktalan fiú esetében a családi kapcsolatait sikerült rendezni, és a karácsonyt már otthon tölthette. Sajnos kórházi beutalásra is sor került.

Az ügyfelek, különösen a nők, kiemelték az Életmentő Pont biztonságos légkörét és nyugalmát. Ez a kicsi intézmény biztonsági őrök nélkül tudta a nyugodt pihenés feltételeit biztosítani. Maximum 25 fő elhelyezését vállaltuk egy-egy éjszaka, ami egyetlen esetben, a Vörös Riasztás első éjszakáján ment fel 27 főre, hiszen a nagy hidegben nem küldtük el azt a plusz 2 embert, aki nálunk keresett menedéket. Az alacsony küszöbű ellátás és a rugalmasabb szabályok ellenére, éppen azért, mert az intézmény kicsi, belátható, jól kezelhető létszámban működött, ahol mindenkire jutott figyelem, (egyetlen alkalom kivételével) nem alakultak ki veszélyes helyzetek vagy nehezen kezelhető konfliktusok.

Az esetek nagy részében, különösen az első időszakban, a Menhely Alapítvány Diszpécser Szolgálata által koordinált utcai szolgálatok szállították be az ügyfeleket, de később visszajöttek az itt éjszakázók, és egymásnak is elkezdték ajánlani a helyet a hajléktalan emberek, így maguktól is érkeztek hozzánk közterületen élők. A befogadás minden esetben a Diszpécser Szolgálattal való egyeztetés után történt meg. Ennek az volt a célja, hogy valóban olyan emberek kapjanak itt segítséget, akik máshol nem jutnának az adott pillanatban ellátáshoz.

Életmentő pont

A működésben a személyes szociális munkán túl nagy hangsúly volt a nem túl szigorú, de következetesen betartott szabályokon: pl. bent nem lehetett alkoholt fogyasztani, de ittasan is be lehetett jönni. A magával hozott italt mindenkinek le kellett adnia az ügyeletes kollégáknak, amit természetesen távozáskor visszaadtunk.

Fürdési, tisztálkodási lehetőséget biztosítottunk, ápoló kollégáink fertőtlenítő fürdetést is vállaltak, és az egyszerűbb sebeket is ellátták. Mosási lehetőséget itt ugyan nem tudtunk biztosítani (a szomszédos nappali melegedőben igen), de a Facebookon meghirdetett ruhagyűjtő kampányunk után, az adományozóknak köszönhetően, rengeteg használt ruha állt rendelkezésünkre, ezért, ha arra szükség volt, akár minden éjszaka tudtunk új, tiszta ruházatot biztosítani.

Fokozatosan segítettük hozzá a nagyon rossz állapotban érkezett embereket a fizikai, higiénés állapotuk javításához, és el is vártuk ennek megtartását, ahogy azt is, hogy az alvóhelyük és a közösségi terek állapotát megőrizzék. Ez is növelte komfort és biztonságérzetüket. Esténként egyszerű hideg élemet és meleg teát tudtunk biztosítani.

Természetesen nehézségek és sikertelenségek is voltak a megvalósítás során. Különösen nagy kihívást jelentett a Vörös Kód időszaka, amikor az intézménynek a tartósan nagy hideg miatt minden hozzánk fordulót be kellet fogadnia. Ebben az időszakban több olyan fiatal is bejött az Életmentő Pontra, akik egyébként más éjjeli menedékhelyet szoktak igénybe venni. Pont egy ilyen éjszakán sikerült a BMSZKI Utcai Szolgálatának egy súlyos pszichiátriai problémákkal küzdő, több éve utcán élő fiatalembert behoznia. Régóta, nagy türelemmel dolgoztak azon, hogy az illetőt ellátáshoz segítsék. Sajnos aznap annyian jöttek be az Életmentő Pontra, hogy plusz matracokat is kellett letenni. A tömeg és a nagy hideg miatt a feszültségszint is sokkal magasabb volt a szokásosnál, amit ez a fiatalember nem tudott elviselni, így őt nem tudtuk megtartani. 

Egy következő, hasonló programban nagyon fontosnak tartanánk a szállításokat segítő önkéntesek felkészítését, munkájuk összehangolását a működő szolgáltatásokkal. Rendkívül fontos munkát végeztek, és a figyelmük, odafordulásuk szó szerint életmentő volt a közterületen élők számára, különösen a pandémia okozta kijárási tilalom miatt, hiszen a lakossági bejelentések száma a töredékére esett vissza, ugyanakkor számukra és számunkra is problémamentesebb, az ügyfelek számára pedig hatékonyabb lenne a segítségnyújtásuk, ha a tipikus helyzeteket, a szállások funkcióit stb. előre át lehetne velük beszélni, vagy ezekről egy írott tájékoztatót tudnának kezükbe kapni.

Egy-egy eset megítélése kapcsán a szakmai együttműködő szervezetek között voltak ugyan nézeteltérések, de összességében mindhárom partner nagyon sikeresnek ítélte ezt az együttműködést. A sikeresség legfontosabb elemei voltak:

  • világos, jól körülhatárolt megrendelés, elvárás az önkormányzat részéről felénk, szociális ellátó szervezetek felé;
  • jól előkészített, alapos megegyezés a partnerek között, világos feladatmegosztással, felelősségi körökkel és felelősökkel, akik egymást bármikor elérték, és így a fellépő problémák, egyet nem értések azonnal orvosolhatók voltak;
  • megfelelő létszámú, jól képzett, gyakorlott munkatársi csapat, akiknek volt tapasztalata alacsonyküszöbű éjjeli menedékhelyek működtetésében;
  • olyan egészségügyi személyzet, akik képesek voltak a nagyon rossz állapotú vagy akár pszichés problémákkal érkezők nehézségeit is figyelembe venni, és ennek megfelelő ellátást nyújtani számukra;
  • minden nap elérhető esetkezelő szociális munkás, aki a folytonosságot biztosította az ügyeleti rendszerben működtetett szolgáltatásban;
  • világos, következetes szabályrendszer, ami ugyanakkor szükség szerint rugalmasan alakítható volt a felmerülő szükségleteknek megfelelően;
  • olyan finanszírozás, ami bürokrácia mentesen, de a pénzügyi szabályoknak megfelelően valóban arra volt költhető, amire szükség volt;
  • olyan infrastrukturális feltételek, épület, ami az alacsony köszöbű, de magas színvonalú, kicsi, biztonságos szolgáltatás üzemeltetését lehetővé tette;
  • a program vezetése szabad kezet, de stabil háttértámogatást biztosított a megvalósító szakembereknek és az intézmény közvetlen irányítását biztosító két vezetőnek.

Tapasztalataink alapján úgy látjuk, hogy nagy szükség volna hasonló, a helyi szükségletekre reagáló, az önkormányzatokkal együttműködésben megvalósuló programokra. Az adott kerületekben valóban tartósan utcán élő és az utcai szolgálatok által már gondozott hajléktalan emberek számára alapszolgáltatásokat biztosító, kicsi, biztonságos intézmények nagyobb eséllyel tudnának hozzájárulni az utcán élők számának csökkenéséhez.

Arday Zsolt és Ekker Éva beszámolója alapján lejegyezte: Tatár Babett