Az utcán, közterületen élő hajléktalan emberek száma ugyan csökkenést mutatott az utóbbi években, közülük azonban egyre többen aggasztóan rossz mentális és fizikai állapotban vannak: súlyos szenvedélybetegséggel, pszichiátriai zavarokkal, demenciával küzdenek, önmaguk ellátására csak részben képesek. Láthatóan segítségre volna szükségük, azonban a hajléktalanellátó rendszer által kínált alapvető ellátási formákat – például a tömeges elhelyezést nyújtó, zsúfolt szállásokat – nem tudják vagy nem akarják igénybe venni. A probléma mélyén évről évre súlyosbodó ellentmondás húzódik. A hajléktalanellátó rendszer jogszabályi feltételei már 30 éve nagyjából változatlanok, mialatt a magyar társadalom és ezzel a hajléktalanszállásokat igénybe vevő ügyfélkör összetétele is jelentősen megváltozott: míg a 90-es évek elején az imént felsorolt speciális igényű csoportok még jóval csekélyebb számban voltak jelen a hajléktalanok között, ma már jelentős a nehezen elhelyezhető hajléktalan emberek aránya. Mindezek mellett mi nem nézhetjük tétlenül, hogy ezek az emberek a közterekre szoruljanak, hanem a szűkre szabott kereteink között igyekszünk mindent elkövetni annak érdekében, hogy rajtuk is segíteni tudjunk.
A BMSZKI mindig is sok utcáról, közterületről érkező embert fogadott be, hiszen ez az egyik alapfeladatunk! 2022-ben indítottuk el a Befogadó BMSZKI programot, amelynek elsősorban az a célja, hogy tovább erősítsünk a hajléktalanságban élők különösen sérülékeny csoportjai, köztük az utcán élők, idősek és egészségi problémákkal élők, pszichiátriai betegek, függőségekkel küzdők befogadásának területén. Nem véletlen az iménti felsorolás, hiszen – bár az utcán élők száma az utóbbi néhány évben lecsökkent –, egyre gyakrabban van jelen az életükben ezek közül egy vagy több probléma. Ezek az emberek pedig több szempontból is speciális befogadó közeget és segítségnyújtást igényelnek.
Erre a helyzetre igyekeztünk reagálni az elmúlt télen azzal, hogy a meglévők mellé több, kisebb létszámú, speciális szakmai programmal és házirenddel működő szolgáltatást alakítottunk ki számukra.
- A súlyos, aktív addiktológiai problémákkal küzdő fedél nélkül élő emberek ellátására a Bánya utcai éjjeli menedékhelyen egy alacsonyküszöbű, rugalmas szolgáltatás nyílt meg 32 férőhellyel, ahol biztosítjuk az éjjel-nappali benntartózkodás lehetőségét, a napi háromszori étkezést, fokozott orvosi, ápolói, gondozói segítséget, gyógyászati segédeszközöket, továbbá az alkoholfüggőség toleráns, ártalomcsökkentő szemléletű kezelését. Ezen a szálláshelyen kísérletet tettünk arra, hogy nem tiltjuk, hanem – szabályozott, kontrollált keretek között – engedélyezzük az intézményen belüli alkoholfogyasztást, így azok sem szorulnak ki az intézményi ellátásból, akik súlyos szenvedélybetegségük miatt rövid időre sem tudnak lemondani az italról. A nyitás óta 53 embert szállítottak be az utcai gondozószolgálatok, és gyakorlatilag folyamatosan telt ház van.
- 25 ággyal indult újra az Előd utcai éjjeli menedékhely elkülönített részlegén az a korábban már működő, de a koronavírusjárvány miatt felfüggesztett ellátás, amiben szerhasználó hajléktalan embereket fogadunk a velük való szociális munkára felkészített munkatársakkal. Az igénybevételnek nem feltétele az absztinencia vagy a szermentes állapot, ugyanakkor a szociális munka hangsúlyos eleme az ártalomcsökkentés és addiktológiai ellátást nyújtó intézmények felé való orientálás, igény esetén rehabilitációs intézménybe való felvétel segítése.
- Az Aszódi úti éjjeli menedékhelyen két szobát akadálymentesítettünk, az így létrejövő 8 új férőhelyre azért volt égetően nagy szükség, mert az egész ellátórendszerben kevés az akadálymentes, kerekesszékkel is igénybe vehető szálláshely. Különösen a kerekesszékes nők elhelyezése okoz problémát.
- Az Életmentő Pontot évek óta működtetjük eredményesen a Józsefvárosi önkormányzattal közösen. Kifejezetten azokat az utcáról érkező vagy ide beszállított fedél nélküli embereket fogadja a szociális és egészségügyi szakemberekből álló stáb, akik más intézmények – ideértve a többi éjjeli menedékhelyet is – szolgáltatásait nem tudják igénybe venni kritikus állapotuk (általában súlyos mentális problémáik) miatt. A szolgáltatás idén is a Könyves Éjjeli Menedékhelyen, de egy új, erre a célra leválasztott részlegen kapott helyet 25 ággyal. A téli krízisidőszak idején 152 fő fordult meg az Életmentő Ponton.
- Ugyanitt (a Könyves Kálmán körúti menedékhelyen) 25 lábadozós férőhelyet nyitottunk meg a krízisidőszakban az egész évben elérhető kb. 50 férőhely mellett az átmenetileg vagy tartósan ápolásra, gondozásra szoruló hajléktalan emberek számára. A lábadozó egy olyan szolgáltatási forma, ami nem található meg egyetlen jogszabályban sem, de ahol egészségügyi segítséget – például kötözést, gyógyszert, orvosi felügyeletet, napi háromszori – étkezést biztosítunk beteg hajléktalan embereknek.
A 2023/24-es téli krízisidőszakban 115 új férőhelyet hoztunk létre vagy alakítottunk át kifejezetten közterületről érkezők befogadására.
Mindezek mellett a többi „hagyományos” szolgáltatásunkba (éjjeli menedékhelyek, átmeneti szállások, lábadozók stb.) is rengetegen költöztek be közterületről, és óriási számban fogadtunk be utcai szolgálatok által szállított embereket. A téli krízisidőszak (2023 november 1. – 2024 március 31.) folyamán közel 600 ilyen utcai beszállítás történt az intézményeinkbe.
Nemcsak az utcán élők, hanem a hajléktalan emberek általában véve sincsenek “túl jó bőrben” sem fizikai, sem mentális állapotukat tekintve. Az intézményeink pedig – különösen télen, amikor még többen alszanak egy-egy szálláson vagy töltik a napjukat valamelyik nappali melegedőnkben – olyan kuktához hasonlítanak, amelyekben novembertől márciusig egyre növekszik a nyomás. Ugyanakkor a (szerencsére képzett és talpraesett) kollégáink feladata a személyre szabott szociális és mentálhigiénés segítségnyújtás mellett a szabályok betartatása, valamint a rend és béke fenntartása, biztonságos és befogadó légkör megteremtése is. Idén télen számukra egy új tréninget is bevezettünk ennek érdekében. A címe: „Érzelemszabályozás és konfliktuskezelés a segítő kapcsolatban”. Ahogyan a cím is mutatja, a trénerek a „belső békét” összefüggésbe hozzák a külvilágban uralkodó viszonyokkal. Márpedig egy budapesti éjjeli menedékhelyen téli időszakban dolgozó szociális munkás részéről igen nagy igény mutatkozik a belső béke megteremtésének képességére, amit legtöbbször sikerült is megőriznünk.
Köszönjük Kollégáink munkáját!
Breitner Péter (BMSZKI szakmai igazgatóhelyettes)