Láthatatlan családok
A családok hajléktalansága, otthontalansága sokszor még a szakemberek számára is láthatatlan marad.
Bár Magyarországon a gyermekvédelmi jogszabályok nem engedik, hogy gyermeket anyagi okok miatt emeljenek ki egy családból, a szegénység, kilátástalanság mégis nagyon gyakran jár együtt a családok széthullásával: a gyerekek állami gondozásba, a felnőttek hajléktalanszállóra kerülnek, nincs lehetőségük együtt maradni. A családok átmeneti otthonában és az anya-gyermek szállásokon –ahová mindkét, vagy legalább az egyik szülőjével beköltözhet egy kiskorú gyermek – nagyon kevés a férőhely, a meglévő helyek többnyire tele vannak és hosszú a bekerüléshez a várakozási idő. (A hajléktalanszállások csak 18 éven felülieket fogadhatnak.) Egy hirtelen fellépő krízis esetén, vagy ha túl későn értesül a problémáról az ellátórendszer, egyszerűen nincs idő, hely megvárni, míg együtt tudnak költözni valahová.
Az esemény részleteit l. lap alján.
A bántalmazott nők is nagyon gyakran válnak kiskorú gyerekeikkel földönfutóvá, mert nekik kell a közös otthont elhagyni, ha menekülni akarnak egy rossz kapcsolatból. De édesapák is válnak gyerekkel otthontalanná, számukra olykor még kevesebb az együtt maradásra a lehetőség amiatt, hogy az anyaotthonok csak nőket fogadnak, olykor még 14 évesnél idősebb fiú gyerekeket sem.
Ezek a családok nem csak a statisztikákban nem jelennek meg, de gyakran még a szociális szolgáltatások számára is láthatatlanok: nem családként tekintenek rájuk, hanem egyedülálló felnőttként, gyermekotthonban lévő kiskorúként – akikkel a szociális ellátórendszer más-más tagjai, más-más jogszabályi háttérrel, más felelősséggel, más szemléletmóddal foglalkoznak. Mindenki sérül ezekben az élethelyzetekben, az a szülő is, aki elveszíti a gyermekét, de főleg az a gyermek, aki hirtelen egy teljesen idegen környezetbe csöppen, csupa ismeretlen ember közé, távol mindattól, ami korábban biztonságot jelentett számára.
A hajléktalanság átírja a család fogalmát és a családi szerepeket. Különböző szállásokon élve rendkívül nehézzé válik a rendszeres kapcsolattartás. Sok szálláson nincs hely, tér, ahol nyugodtan együtt lehetnének. Kiskorú gyermekeikkel ezek a szülők gyakran csak a nevelőszülőnél vagy a gyermekvédelmi intézményben tudnak egy-két órára találkozni, esetleg valamelyik rokonuknál. Ha nem egy városban élnek a családtagok (például mert a gyermek vidék gyermekotthonba kerül), akkor az utazás költségeit is elő kell teremteni. Egy együtt töltött hétvége, amibe belefér az is, hogy este édesanyja mellé bújva tudjon elaludni az a kisgyerek, aki egész héten vagy hónapon át volt kénytelen elviselni a hiányát, többnyire elérhetetlen álom. A láthatások utáni elválás pedig egyaránt megviseli a szülőket és a gyereket is.
Ennek ellenére adataink szerint a BMSZKI szállásain élő szülők fele rendszeres kapcsolatot tart a kiskorú gyermekével, ahogy például például Rita is. Ismerjék meg történetét:
Ritát édesapja nevelte, nehéz anyagi körülmények között. Önkormányzati lakásban éltek, amit a számlák nem fizetése miatt kellett elhagyniuk. Sokat költöztek, oda mentek, ahol befogadták őket. „Itt is voltunk a családban, ott is voltunk, össze-vissza.”
19 évesen szülte meg kislányát, akit egyedül nevelt. A COVID alatt vált hajléktalanná: elvesztette munkáját, nem tudta fizetni albérletét. Az akkor 13 éves lánya, akit minden hétvégén meglátogatott, egy budapesti gyermekotthonba került. A találkozások alkalmával elvihette őt napközben az otthonból. Rita és kislánya is nagyon szerettek volna ismét együtt lenni, de két év alatt sem tudta megteremteni az ehhez szükséges lakhatási feltételeket. Abban is gondolkodott, hogy hitelt venne fel, és abból vásárolna egy kis házat valahol vidéken, de a hitel fizetése és megélhetésük biztosítása együtt nehezen lett volna finanszírozható kevés jövedelméből, annak ellenére, hogy folyamatosan dolgozott. Takarító, konyhai kisegítő és szobalány munkakörben vállalt munkát.
Érdeklődött arról is, lenne-e lehetősége kapcsolattartásra lányával a hajléktalanszállón, ahol élt: legalább hétvégente és ünnepnapokon együtt lehetnének így. De erre nem volt mód, a szállón nem volt erre alkalmas hely. Egyre elkeseredettebb és dühösebb lett, mert kislányán azt látta, hogy nagyon megviseli az otthonban töltött idő, szeretett volna az édesanyjával élni. Rita munkahelyet váltott, egy szállodában kezdett el dolgozni magasabb fizetésért. Kitartóan és céltudatosan dolgozott folyamatosan a szállón eltöltött két éve alatt, hogy lakhatását rendezze és lányát ismét magához vegye. Folyamatosan, minden hétvégén látogatta, minden pályázati lehetőséget megpróbált. Bízik benne, hogy előbb-utóbb sikerül újra együtt élniük.
Szeretetkapcsolatok
Ritkán gondolunk bele, hogy a hajléktalan embereknek is vannak szeretetkapcsolatai: vannak szüleik, testvéreik és legtöbbüknek – háromból két hajléktalan embernek – gyerekei is. Minden ötödik hajléktalan ember gyermeke kiskorú még. Minden harmadik ügyfelünknek van olyan rokona, főleg testvére, akivel rendszeresen tartja a kapcsolatot. És minden harmadik szülőnek van legalább egy olyan felnőtt gyereke, akivel havonta találkozik. A találkozások gyakran közterületen, piacon, plázában, pályaudvaron vagy egy nagy teremben több másik különélő családdal egy időben zajlanak.
Szociális munkások tapasztalata szerint a gyermekeiktől külön élő anyukák ugyanúgy aggódnak értük, amikor betegek, amikor egy iskolai kudarc letöri őket, mint azok, akik maguk nevelik gyerekeiket.
Felmérésünk szerint több mint ötszáz olyan ember lakik a szállásainkon, aki szívesen találkozna a hozzá közel álló emberekkel intézményi vendégszobákban, kapcsolattartó helyiségekben, ha lenne ilyen. Legtöbben gyerekeikkel és testvéreikkel használnák ezt a lehetőséget, de sokan hívnák ide párjukat, szüleiket vagy barátjukat is.
A kapcsolatok ápolása nagyon fontos eleme a reintegrálódás folyamatának. Az anyai, apai szerepek megőrzése, a családi kapcsolatok megtartása lehetőséget, célt, motivációt adhat az újrakezdéshez, a problémák legyőzéséhez, és erőforrásokat is jelenthet. A hajléktalansággal együtt járó szégyen az egyik legnagyobb teher! Ha ezeknek a szeretetkapcsolatoknak legalább egy része meg tud maradni, az hozzájárul az önbecsülés megtartásához vagy újraépítéséhez – ami nélkül szinte lehetetlen lábra állni.
A hajléktalanságban élő nőkről nem az jut eszünkbe, hogy büszkék is lehetnek valamire. Pedig az önbecsülés, a pozitív gondolatok megtartása olyan kapaszkodó, amit soha nem volna szabad egyikünknek sem elengednie, hiszen élhetünk bármilyen körülmények között, hibázhattunk bármennyit életünk során, olyan ember nincs, akinek az életében ne lenne valami, ami okot adhatna egy morzsányi büszkeségre!
A Február Harmadika kutatás megkérdezte a hajléktalan embereket, hogy „Van-e valami, amire büszke?”. A kérdésre válaszoló hajléktalan nők többsége a gyerekeikre, unokáikra büszke. Néhány válasz a sok közül: „felneveltem a gyerekemet”, „gyermekeim egyetemet végeztek”, „fiamra – villamosmérnök”, „fiaim érettségijére”, „fiam tanulmányi eredményeire”, „hogy a gyerekeim megállnak a saját lábukon”.
Ezeket a mondatokat bárki mondhatta volna! Az érzéseink, vágyaink, szükségleteink egyformák: élhetünk jó anyagi körülmények között vagy szegényen, lehetünk idősebbek vagy fiatalok, lehetünk jól iskolázottak vagy kevésbé, tele lehet a gardróbunk szebbnél szebb ruhákkal vagy lehet csak egy váltás gúnyánk, mindegy! Ugyanarra vágyunk a szívünk mélyén: szeretetkapcsolatokra – gyerekekre, családtagokra, barátokra, akikre büszkék lehetünk, akiktől segítséget kérhetünk, ha bajba jutunk, vagy akiknek mi segíthetünk, akik megbecsülnek, akikkel össze-nevethetünk, akikhez hazamehetünk.
Kapcsolattartó helyiségek
Szálláshelyeinken kapcsolattartó szobák, apartmanok kialakításába és a meglévők felújításába kezdtünk. Ezekben a helyiségekben lehetőség lesz arra, hogy az állami gondoskodásban (gyermekvédelmi intézményekben, nevelőszülőknél) vagy szüleiktől távol élő gyermekek szüleikkel tölthessenek egy-egy napot vagy akár egy egész hétvégét, szociális munkások odafigyelése és támogatása mellett.
A gyermekek érdeke mindenek felett kell hogy álljon! A családjukból kiemelt gyermekeket is megilleti a szüleikkel való kapcsolattartás joga (kivéve természetesen azokat az eseteket, amikor a szülők jelentik a veszélyt rájuk), és viszont. A szociális segítő munka célja – akár a hajléktalanellátás, akár a gyermekvédelem felől nézzük – a családi kapcsolatok és a szülői kompetenciák erősítése, és ha arra mód van, a gyerekek családba történő visszahelyezése kell hogy legyen (ha már a családok egyben tartásának megtámogatása nem sikerült).
Hihetetlenül nagy erőfeszítéseket kíván a hajléktalan szülőktől, hogy megteremtsék a gyermekek neveléséhez szükséges feltételeket. Sokszor szinte a semmiből kell építkezniük, biztos munkahelyet, albérletet találni azoknak a súlyos lakhatási krízisben lévő anyáknak és apáknak, akik magukban hordozzák gyermekük elvesztésének és hajléktalanná válásuknak összes traumáját. Egy hosszadalmas, évekig is eltartó folyamat eredménye lehet ez – ami sajnos a legtöbb esetben nem is jár sikerrel.
- A kapcsolattartó helyiségek létrehozásával lehetőség nyílik az egymástól külön élő szülők és gyermekek számára, hogy családi körben tölthessenek néhány órát vagy napot.
- Otthonos, barátságos környezetet alakítunk ki számukra.
- A hajléktalan szülőknek segítség nyújtunk abban, hogy felkészüljenek a találkozásokra, és biztosítani tudják mindazt a gyermekeiknek, amikre az együtt töltött idő alatt szükségük lesz.
- Gondoskodunk az együttlétek zavartalanságáról, intimitásáról, ugyanakkor munkatársaink karnyújtásnyira lesznek, ha szükség volna a segítségükre vagy a beavatkozásukra.
- A gyermekvédelmi ellátásban dolgozó kollégákkal együttműködünk annak érdekében, hogy minden a legnagyobb rendben, a jogszabályoknak megfelelően történjen.
- Mindevvel hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy a meglévő szülő-gyermek kapcsolatok megmaradjanak, ne szakadjanak meg, a meglazult, sérelmekkel, traumákkal terhelt kötődések újra tudjanak épülni. A hajléktalan szülők meg tudják őrizni szülői készségeiket, vagy meg tudjanak erősödni azokban. Ezáltal önbecsülésük is növekszik, új célokat tűzhetnek ki maguk elé, erőt tudnak gyűjteni a mindennapi nehézségeik leküzdéséhez.
- A családok újraegyesítése során mindig felmerül a kérdés, hogy egy szülő alkalmas-e a gyermek nevelésére, képes-e biztosítani mindazt, amire a gyereknek szüksége van, fizikailag és érzelmileg. Mi a jó a gyereknek, ha visszakerül a szülői családba, vagy ha marad állami gondoskodásban? Ennek a dilemmának az eldöntésében is segítséget jelenthet a kapcsolattartó szoba.
2024-ben 3 intézményünkben alakítunk ki kapcsolattartó helyiséget társadalmi partnereink és támogatóink segítségével. A Váltó-ház Átmeneti Szállásunkon már megvalósult a beruházás, a Dózsa György úti intézményben hamarosan elindul, és amint a feltételeit megteremtjük, indulhat a Gyáli úti Szállón is.
Váltó-Ház
A Váltó-Házban egy garzonlakást tudtunk felújítani az AEGON CEE b.v. magyarországi fiókja vállalati önkénteseinek segítségével. 12 önkéntes lelkes munkájával festettük ki a szobát és a fürdőszobát, a vállalat adományából pedig a garzon otthonos berendezését tudjuk finanszírozni, beleértve a szükséges bútorokat, konyhai eszközöket és dekorációt is, így például emeletes ágyat, tárolópolcokat, kisméretű hűtőt és mikrohullámú sütőt.
A vállalattal már több mint 3 éve dolgozunk együtt, az idei közös projektünk lehetővé tette számunkra, hogy egy olyan teret hozzunk létre, ahol a hajléktalan szülők és gyermekeik nyugodt körülmények között tölthetnek időt együtt. Az önkéntesek munkája és a pénzügyi támogatás kombinációja nagyban hozzájárult ahhoz, hogy egy barátságos és otthonos környezetet alakíthassunk ki, amely elősegíti a családi kötelékek erősítését.
Dózsa György úti Átmeneti Szállás
A Dózsa György úti Átmeneti Szállás lakói számára az épület egykori gondnoki lakását a Mentés Másként Alapítvány fogja felújítani.
A 2024-es év elején megkeresett minket Somoskői Rita stylist (FB link) egy ötlettel: jótékonysági gardróbvásárt szervez közismert nők ruháiból az Alapítvánnyal karöltve, amelynek a bevételét hajléktalan nők segítésére fordítaná. Úgy gondolta, hogy egy nagy érdeklődésre számot tartó eseménnyel és a hozzá kapcsolódó kampánnyal fel tudnánk hívni a figyelmet a hajléktalan nők nehézségeire, a bevétellel pedig szívesen segítené a munkánkat. Nagyon hamar megfogalmazódott a közös célunk: a Dózsa György úti kapcsolattartó garzon felújítása és az állami gondozásban élő gyerekek és hajléktalan szüleik kapcsolattartásának segítése.
A Gardróbvásár 2024. október 3-4-én kerül sor a K11 rendezvényközpontban.
Regisztráció: https://forms.gle/vtCVATTPoeuUchnA6
Cím: K11 Művészeti és Kulturális Központ, 1075 Budapest, Király u. 11.
Program:
2024. október 4. 11:00 - Sajtónyilvános megnyitó
Pop-Up Store Gardróbvásár:
2024. október 4. 12:00 - 19:00
2024. október 5. 10:00 - 16:00
Ha nem tudnál eljönni, de szívesen segítenéd adományoddal a Kapcsolattartó Lakás programot, akkor támogatásodat a BMSZKI adománykezelési számlájára tudod átutalni.
Számlaszám: 11784009-15493950-10080003
IBAN: HU2511784009154939501008000
Közlemény: Láthatatlan családok