A hajléktalan emberek hozzávetőlegesen 30%-a érintett valamilyen mentális betegségben. Az utcán élők körében még ennél is többen küzdhetnek mentális zavarokkal, sokszor épp betegségük akadályozza meg őket abban, hogy megfelelő – egészségügyi és szociális – ellátásban részesüljenek, segítséget kapjanak és tudjanak elfogadni. Számukra dolgoztuk ki azt a komplex, felépülés értékekre alapozott bio-pszichoszociális rehabilitációs szolgáltatást, amelynek keretében a szociális szakemberek mellett pszichiáterek, közösségi pszichiátriai ellátás módszertanára kiképzett pszichológusok és mentális zavarból felépült kiképzett tapasztalati szakértői nyújtanak támogatást a közterületen és az éjjeli menedékhelyen mentális zavarral élő személyek számára.
A P-MOBIL program 2024 novemberében indult az Ébredések Alapítvánnyal együttműködve, 2025-től kezdődően a Fővárosi Önkormányzat biztosítja költségvetésünkben a megvalósításhoz szükséges anyagi fedezetet. Négy fő irányvonalat dolgoztunk ki:
- Pszi-fókuszú multi-TEAM működtetése a BMSZKI utcai szolgálataiban pszichiáter, pszichológus, tapasztalati szakértő, utcai szociális munkás részvételével, továbbá szakmaközi együttműködés kialakítása az intézményi teamekben pszichiáter, pszichológus, tapasztalati szakértő és szociális munkások részvételével.
- Pszichiáter, pszichológus jelenlétének erősítése az „Utcaközeli" intézményekben (ahová leggyakrabban szállítanak ügyfeleket az utcai szolgálatok).
- Szociális munkatársak tudás-építése: képzések, érzékenyítő alkalmak szervezése, továbbá referensi hálózat létrehozása.
- Mentális betegséggel élő ügyfelek ellátása gyógyszerekkel.
A projektet lépcsőzetesen, a tapasztalatokat folyamatosan monitorozva és átbeszélve, szükség szerint menet közben módosítva valósítjuk meg. Az elmúlt év őszén közösen határoztuk meg a kereteket, a szakmai tartalmat, a finanszírozási folyamatokat, valamint a programban résztvevő szereplők feladatait.
Legelső lépésünk a megfelelő szemlélettel és szabad kapacitással rendelkező pszichiáter és pszichológus kollégák felkérése volt. Kiválasztásukkor fontos szempont volt, hogy ne farmakológiai fókusszal, hanem inkább szociálpszichiátriai megközelítésben dolgozzanak. Úgy gondoljuk, hogy az eddig programba vont kollégák jó választások minden tekintetben.
Legtöbbjük számára nem volt új terep a hajléktalanellátó rendszerben való jelenlét. A munka annyiban jelentett újdonságot és kihívást, hogy a P-Mobil program célcsoportját kifejezetten fedél nélküliek alkotják, tehát olyan hajléktalan helyzetű emberek, akik vagy aktuálisan is közterületen élnek, vagy bár jelenleg használnak intézményeket, korábban tartósan közterületen éltek.
„73 éves volt, amikor intézményünkbe költözött. Majdnem 20 évet lakott az utcán, nem messze attól a háztól, ahol korábban a lakása volt. Az utcai szociális munkások rendszeresen látogatták, sokat nem tudtak róla, mert nem akarta. Minden alkalommal kedvesen fogadta őket, megköszönte, hogy ránéztek, elmondta, hogy jól van és semmire nincs szüksége.
Nem tudjuk, azon a napon mi vette rá, hogy bejöjjön a szállóra, mi okozhatta a változást, csak örültünk, hogy végre a telet nem közterületen tölti. Megszenvedte az autóutat, utazás közben rosszul volt, hányt, többször kellett megállni. Ez is az oka lehetett annak, hogy nem szívesen ült be előtte az utcás autóba. Megfürdött, tiszta ruhát kapott, szakállát levágtuk, ettől szinte éveket fiatalodott, az arcán a mosoly is jobban láthatóvá vált.”
Fontos volt számunkra, hogy a programban dolgozó pszichiáterek és pszichológusok csatlakozzanak be az intézményi teamek munkájába, és úgy jelenjenek meg ügyfeleink életterében, komfortzónájában, hogy ők továbbra is biztonságban érezzék magukat. A program meghatározó eleme és egyben sikerének kulcsa, hogy nem az ügyfeleink mennek el egy orvosi rendelőbe minden félelmükkel együtt, hanem a már megszokott környezetükben tudnak problémáikról beszélni.
„Hetekkel később azt vettük észre, hogy romlik a mentális állapota, időnként elfelejti, hol van, milyen nap van. Szerettük volna, ha egy pszichológus vagy egy pszichiáter megnézi, de már fizikailag sem volt abban az állapotban, hogy gyalogosan el tudjuk kísérni szakellátóhoz. Hangulata is változott, voltak jobb és rosszabb napjai. Az intézménybe járó háziorvos megvizsgálta, de nem sokat tudott mondani azon kívül, hogy vigyük el pszichiáterhez.
Ekkor már tudtuk, hogy nagy feladat elé állított minket. Hogyan juttassuk el a dokihoz?! Igényeljünk autót a szállításhoz, írassunk a háziorvossal hányás csillapítót, idáig eljutottunk. És akkor jött a sok ha... Mi lesz, ha nem akarja bevenni? Mi lesz, ha éppen aznap rosszabb napja van és nem akar beszállni az autóba? Mi van, ha egyáltalán nem akar orvoshoz menni? Csak a kedvességünk és a remény maradt, hiszen erőszakkal semmire nem jutunk.”
A P-Mobil program megvalósítását a Bánya utcában működő éjjeli menedékhelyünkön kezdtük el úgy, hogy az első pszichiáter kolléga érkezésekor tartottunk egy lakógyűlést. Sikerült oldott hangulatot teremteni, mindennapi dolgokról beszélgettünk, humorral töltöttük meg a találkozót, aminek az eredménye egy kötetlen és tartalmas beszélgetés lett. Itt mutattuk be a pszichiáter kollégát is. Ügyfeleink jól fogadták a kezdeményezésünket, örültek a lehetőségnek, ki tudott derülni például az, hogy ki miért nem keresett fel eddig orvost, amikor szüksége lett volna rá. Az orvosnak is nagyon hasznos volt a találkozó, képet tudott kapni ügyfeleink mentális állapotáról, és mindenkivel meg tudott ismerkedni. A folytatásban a rendeléseken már oldottan jelentek meg nála, így sokkal könnyebben tudott elindulni velük a munka.
„És jött, ami addig lehetetlennek tűnt, a P-Mobil szolgáltatás, amihez hasonlóra hosszú ideje vártunk. Pszichiáter és pszichológus, akikhez nem kellett elmenni, hanem kijöttek az intézménybe!
Ő volt az első ügyfél, akit ebbe programba bevontunk. A bizonytalanság helyett már tudtuk, hogy amit eddig érzékeltünk és sejtettünk, azok a demencia tünetei, és azt is tudtuk, hogy ennél már csak rosszabb állapotba kerülhet.
A P-mobil szakembereinek a közreműködése, szakvéleménye segített abban, hogy az ügyféllel el tudjunk indulni a gondnokoltatás és egy tartós bentlakásos elhelyezés felé.”
2025. január végéig szerzett tapasztalatainkra építve úgy döntöttünk, hogy tovább lépünk és nyitunk más éjjeli menedékhelyek és az eredeti terveknek is megfelelően az Utcai Szociális Munka Szolgálat felé, február hónaptól kezdődően. Továbbra is olyan szolgáltatásokat akartunk bevonni, ahol jellemzően korábban tartósan közterületen élő ügyfelek ragadtak meg vagy jelenleg is tartósan közterületen élők kapnak valamilyen szolgáltatást.
Tapasztalataink szerint utcai helyszíneken a pszichés betegséggel élők állapotfelmérése és a betegségtudatuk kialakulásának elősegítése tud megtörténni. Ezek után lehet lassan tovább haladni, megtalálni a megfelelő helyet ellátásukhoz. Esetünkben olyat, ahol elérhető az utcán dolgozó programban résztvevő pszichológussal, pszichiáterrel is együttműködő pszichológus vagy pszichiáter segítsége.
A tartósan közterületen élő emberek problémái azonban nem oldódnak meg egyik pillanatról a másikra avval, hogy beköltöznek egy szállóra. Traumáik, készségeik továbbra is befolyásolják működésüket, behatárolják mozgásterüket. Olyan ellátásokat kell szerveznünk számukra, amelyeket igénybe tudnak venni. A mentális betegségekkel küzdő fedél nélküli emberek kevésbé keresnek másik helyszínen, például szakrendelésen pszichológust vagy pszichiátert, ezért tartjuk fontosnak „házhoz vinni” ezt a fajta szolgáltatást számukra. Tehát a közterületen és azokban az intézményekben, ahol az érintett ügyfeleink a mindennapjaikat, éjszakáikat töltik, ezek a szolgáltatások egymásra kell, hogy épüljenek, a már meglévő tapasztalataink szerint is igy tudunk hatékonyan segíteni. Így nagyobb arányban előzhető meg az utcai lét folytatása, és elindulhat érdemi munka a mentális betegségek pontos felderítésére és kezelésére.
A munkát úgy szervezzük, hogy minden héten legyen pszichiáter vagy pszichológus a különböző szolgáltatásainkban. Május óta pedig tapasztalati szakértő is elérhető. A tapasztalati, sorstárs segítők részvétele azért nagy jelentőségű, mert hidat képezhetnek a professzionális segítő szakemberek és a mentális zavarral élő személyek között. A sorstárs segítés elősegítheti a mentális zavarral, hajléktalanságban élő személyek nyitottságát a rehabiltációs erőforrások igénybevételére.
Elértünk mostanra odáig, hogy a program adta lehetőségeket ki tudjuk használni, pszichiáter, pszichológus, tapasztalati szakértő tervezett havi óraszámai tekintetében. A szociális szakemberekkel való együttműködés pedig megerősödött, létrejöttek a multidiszciplináris teamek.
A programban már négy orvos, két pszichológus és négy tapasztalati szakértő szakember dolgozik. Az egyik orvos a BMSZKI állományából, míg három résztvevő orvos az Ébredések Alapítvány jóvoltából került a programba. A pszichológusok és a tapasztalati szakértők szintén az alapítványtól érkeznek.
Összegezve: a Bánya és Előd utcai, Könyves Kálmán körúti, Aszódi úti férfi éjjeli menedékhelyeken, a Dózsa női éjjeli menedékhelyen és utcán, közterületen összesen 173 ügyfelünk került eddig bevonása a programban, ami nagyon előremutató.
Tapasztalataink azt mutatják, hogy a program komoly segítség nem csak ügyfeleink, hanem kollégáink számára is. Jó és tartalmas kapcsolat alakult ki a programban dolgozó szakemberek és a BMSZKI szociális munkatársai között, mindkét oldalról pozitívok a visszajelzések, komplex team munkafolyamatokat sikerült kialakítani.
Mostanra az is kiderült, hogy a pszichológusok és a tapasztalati szakértő óraszámát szükséges lenne emelni. Elsősorban azért, mert nappali melegedőinkbe is szeretnénk a P-MOBIL szolgáltatást eljuttatni, hiszen vannak olyan közterületen élők, akik melegedőinken kívül egyéb szolgáltatást nem vesznek igénybe, viszont a megszokott, számukra biztonságos intézményben hajlandók és képesek volnának együttműködni. Ez pedig segítene abban, hogy számukra megfelelő szállást nyújtó intézménybe lehessen eljuttatni őket. Emellett a demens ügyfeleinkkel végzett munkafolyamatokban is hatékonyan részt vesznek, ami szintén nagy jelentőségű számunkra.
Demens ügyfeleink kapcsán meg kell említenünk a Bánya utcai intézményünket, ahol a földszinten, összesen 32 férőhelyre közvetlenül közterületekről fogadunk be korábban tartósan utcán élő, nehezen elhelyezhető ügyfeleket 2023 októbere óta. Jelenleg 14 demenciával élő ügyfél lakik itt, pontos diagnózisuk és betegségük súlyosságának meghatározása a programban dolgozó szakemberek nélkül elképzelhetetlen lett volna! Az ellátó rendszerben nincs tudomásunk olyan helyről, ahol számukra biztonságos, egészségügyi állapotuknak megfelelő ellátást feltételezve tartós elhelyezés lehetséges.
Minden résztvevőnek köszönet a beletett és elvégzett munkáért!
Budapest, 2025. október 10.
Biczók Zoltán, Bulyáki Tünde, Gregus Noémi