Új magyar rekordot állítottunk fel az egyfolytában pingpongozásban!

Hajléktalan emberek és szociális munkások döntötték meg közösen az egyfolytában pingpongozás magyarországi rekordját. Az eddigi rekord 35 óra volt, az új rekord 40 óra!

Az eseményt a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) Kocsis utcai szállója rendezte, a BMSZKI 30 éves évfordulója kapcsán szervezett eseménysorozat részeként.

A rekord megdöntéséhez 66 ember járult hozzá, akik vagy játékosként, vagy - a szabályos játékra ügyelő “megfigyelőként” - voltak jelen.

A játékosok fél óránként váltották egymást. Legtöbben közülük az intézmény lakói. Irénke például 2017 óta: korábban a hajléktalan emberek átmeneti szállásán élt, most már jó ideje a munkásszálláson. Éjszakai is több órán keresztül játszott, azok helyett is ő ugrott be, akik bár szerettek volna, valamiért mégsem jöttek el. Fárasztó volt nagyon, azt mondta, de semmiképp sem hagyta volna ki. Egyébként konyhás néniként dolgozik, és annak ellenére is hihetetlenül aktív -úgy a munkaerőpiacon, mint az unokái ellátásában vagy a szálló közösségi életben, hogy mindkét térdében protézis van.

Más szállóról is érkeztek hajléktalan emberek. Ott volt például Róbert a Dózsa György útról, aki hétfőtől péntekig parkoló-őrként dolgozik, és nagyon örült, hogy izgalmas programot talált a három napos hosszú hétvégén. Nagyon szeret pingpongozni, és nagyon jól is játszik, máskor is szívesen ütögetné a labdát, ha volna kivel.

Antal véletlenül csöppent bele a játékba. Barátnőjével együtt rokonlátogatóban voltak épp a szállón, amikor az esemény hírét vette. Így hát - a rugalmas szervezésnek köszönhetően - beszállhatott ő is, sőt még utána egy kicsit sakkozni is ott maradt. A pingpong mellett ugyanis egyéb programokat is kínált az intézmény. Bokor Bálint szociális munkás sakk-klubot vezet az intézményben, és a játék idejére is felállított egy táblát.

Mivel a játékban nem vehettek részt gyerekek, számukra egy mini kosárlabda palánkot készített Tóth Gabriella és Bokor Bálint kollégánk. Kivétel egyedül a 9 éves Benjamin – a legfiatalabb résztvevő – volt, aki igazolt játékosként bekapcsolódhatott a programba. A legidősebb résztvevő pedig Pásztor András (a szálló lakója) volt a maga 72 évével és számos egészségügyi problémájával. Ő fejezte be a 40 órás játékot Konczos István munkatársunkkal.

Velünk tartottak kollégáink barátai, ismerősei is, és néhány “civil” is betéved - akiknek szintén nagyon örültünk!

Két felügyelő pedig folyamatosan figyelte játékot, és aláírásukkal igazolták, hogy nem volt egy perc szünet sem. Ha a játék egy pillanatra is lankadt volna, azonnal szóltak, hogy “pattogjon a labda!”. Ők jellemzően a munkatársak közül kerültek ki.

Az esemény Madar Sándor Károlynak – kollégánk édesapjának – is emléket állított, aki sokat tett azért, hogy az asztalitenisz szeretete meghonosodjon a szállón, és örömteli elfoglaltságot adjon az intézmény közösségének. Vidám és elfogadó természetével azt üzente a hajléktalan embereknek, hogy ahogy a pingpong asztalnál semmi más nem számít, csak a játék szeretete. Mindegy, ki honnan jön, milyen problémákkal küzd a hétköznapokban, itt csak az fontos: a labdát vissza tudja-e ütni, és tud-e örülni ennek.

Az egyfolytában pingpongozás új rekordja tehát 40 óra! Nagyon büszkék vagyunk Turóczi Angelikára és csapatára, amiért megmutatták: hajléktalan emberek és szociális munkások közösen meg tudják valósítani azt, amit szeretnének. A kitartásról és az összefogásról szólt ez a majdnem két nap, és persze a jókedvről is, amit a fotók is tanúsítanak!

Köszönjük a képeket Horváth Papp Zsuzsának és szelfifalat Németh-Kovács Évának, Tóth Gabriellának és Bokor Bálintnak!

Álljon itt azoknak a neve, akik játékosként, felügyelőként, szurkolóként részt vettek a rekorddöntésben:

A gyerekek pedig, akik jelenlétükkel emelték a két nap fényét: