A hajléktalanellátás eszközei: "sufnituning" és pályázati programok

A Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei a Hajléktalanellátók 2021. évi Országos Konferenciájára három izgalmas szekciótémával készült.

Breitner Péter A „sufnituning” lehetőségei és korlátai a szolgáltatásszervezésben – a hajléktalan emberek igényeinek és állapotának távolodása a szolgáltatásainktól, valamint kísérletek a kettő közelítésére címet adta a szekcióbeszélgetésének.

Az un. „hajléktalanellátó rendszer” szolgáltatásainak (átmeneti szállások, éjjeli menedékhelyek stb.) jogszabályokba foglalt feltételrendszere és finanszírozása, valamint a velük szemben támasztott elvárások lényegileg a rendszerváltás utáni kezdetektől fogva változatlanok. Ez idő alatt azonban alapjaiban formálódott át a magyar társadalom és ezzel a hajléktalanná válás útvonalai, valamint a hajléktalanszállásokat igénybe vevő ügyfélkör társadalmi összetétele is: míg a 90-es években főként a negyvenes éveik elején/közepén járó (deklasszálódott) szakmunkások, nem ritkán sok évtizedes munkásszállással a hátuk mögött sodródtak hajléktalanságba, a szállásaink lakói ma jellemzően 55 év körüliek, egynegyedük/egyharmaduk pszichiátriai beteg, és még sokkal többen vannak a legkülönbözőbb krónikus betegségekkel élők. Lakóink nagyjából felének maximum 8 általános végzettsége van, és nagyon sok ügyfelünk életében van jelen a generációk óta tartó mélyszegénység. Mindezzel párhuzamosan a hajléktalanságot (és mindnyájunkat) körülvevő társadalmi környezet is jelentősen megváltozott: egészen mások ma nemcsak a lecsúszás, hanem a boldogulás és a visszakapaszkodás lehetőségei is.

Ezekkel a folyamatokkal párhuzamosan bizony az is következett, hogy a kereslet (a hajléktalan emberek igényei, szükségletei) és a kínálat (a jogszabályok által meghatározott szakemberlétszám, képzettség és szolgáltatási paletta) jelentősen eltávolodott egymástól. Ennek ellenére azonban a hajléktalan embereket segítő szervezetek és a bennük dolgozó szociális munkások legtöbbje próbál valamilyen módon megfelelni a megváltozott igényeknek.

A szakmai beszélgetés fő témája éppen ez: Hogyan kezelik ezt az ellentmondásos helyzetet a szolgáltató szervezetek és a bennük dolgozó kollégák? Hogyan küzdenek meg a kereslet és a kínálat között feszülő alapvető ellentmondásokkal, hogyan tudnak (tudnak-e?) a változatlan díszletek és keretfeltételek között „a garázsban mégiscsak összebütykölni” valami olyat, ami valóban képes kiszolgálni a hozzájuk forduló emberek igényeit úgy, hogy ehhez a feladathoz a „sufnituning szerszámosládájában” az alapfinanszírozáson túl legfeljebb kevés pályázati forrás, viszont sok kreativitás, találékonyság és egyéni elkötelezettség található. A szerszámosláda tartalmának pontos összetételéről és hiányosságairól szóló listát a beszélgetés résztvevőivel közösen fogjuk összeállítani.

Hunyadi Anett és Szalkay Péter a "No-slum" közösségi program megszületését, kibontakozását mutatja be egy mozgalmas, interaktív beszélgetés keretében.

A főváros 8. kerületének peremén található Kőbányai út 22. bérházba kalauzolják a résztvevőket, ahol a Közösségi szolgáltató iroda maroknyi csapata egy közösségi rehabilitációs programot valósít meg. Maga a program pár hónapja indult útjára, de az alapjait az elmúlt 2 évben raktuk le. A szekcióbeszélgetés első részében a résztvevők megismerkedhetnek a házban az elmúlt években folyó Elsőként lakhatás programmal, valamint a tavalyi évben útjára indított és a Fővárosi Önkormányzat által támogatott egy éves lakhatási projekttel.

Az Elsőként lakhatás program keretében közvetlenül utcáról és éjjeli menedékhelyről költözhettek hajléktalan emberek a házba. Az elsőként lakhatás szemlélet azt mondja, hogy – szemben a hagyományos lépcsőzetes segítői modellel, ami szerint a közterületen élők a hajléktalanellátó rendszer különböző szolgáltatásait igénybe véve, a rendszeren belül szerzik meg az önálló lakhatáshoz szükséges készségeket, és ezután léphetnek ki a hajléktalanságból – először is a lakhatást kell biztosítani (különösen a „sokproblémás”, esetleg szenvedély- vagy pszichiátriai betegséggel küzdőknek). Ezután az alapvető szükséglet kielégítése után következhet az ügyfél azon egyéb problémáinak a megoldása, amelyek őt hajléktalan élethelyzetbe sodorták vagy abban tartották. 30 fő került be a programba és részesült támogatásban. Közülük mindössze 2 olyan ember volt, aki segítségnyújtás mellett sem tudta megtartani a lakhatását, megszegték az együttműködési megállapodást, ezért ki kellett költözniük a lakásból. 5 fő sajnos elhunyt a beköltözéstől számított két éven belül. Jelenleg 23 bérlője van 19 lakásnak (1 lakás haláleset miatt üresen áll, feltöltése folyamatban van). 2020 áprilisától kezdődően pedig a járványügyi intézkedések részeként, a hajléktalanellátó intézmények zsúfoltságának enyhítése céljából további 71 lakást foglalhattak el elsősorban a BMSZKI „kiléptetésre”, azaz a hajléktalanellátó rendszerből való távozás elősegítésére specializálódó átmeneti szállásain élő, önellátásra és önálló lakhatásra képes emberek. Ebben a körben 103 fő kapott lehetőséget az intézményrendszeren kívüli lakhatásra, közülük jelenleg 96 fő (54 férfi, 42 nő) lakik 66 ingatlanban.

Összesen 133 ember lépett ki a hajléktalanságból és válhatott önkormányzati bérlővé a közreműködésünkkel, 96%-uk 1-2 éven túl is meg tudta tartani lakhatását.

A program időközben a lakhatási probléma témakörén túlnőtt, a ház közösségével dolgoztunk együtt, építjük azt úgy, hogy közben igyekszünk szociális alapszolgáltatásokat is biztosítani számukra. Munkánk alapját a rendszeresség és a jelenlét adja, vagyis jól meghatározott keretek között, minden esetben számíthatnak ránk a lakók. Ez biztonságot jelent egy olyan lakóközösség tagjainak, amely az elmúlt évtizedekben mellőzöttnek érezte magát. Ehhez kapcsolódóan fontos, hogy az empowerment eszközeivel élve képessé tegyük a lakókat az önérvényesítésre, hogy a jövőben önszerveződő módon tudjanak kiállni a saját érdekeik és szükségleteik mentén.

A szekcióbeszélgetés második felében pedig teret adunk a közös gondolkodásra, ötletelésre a házban folyó szakmai munkához kapcsolódóan.

Sipos Anna és Farkas Edina: Építsük újjá az álmainkat, küzdjünk meg a magánnyal! Egyedül lenni – a hajléktalan emberek álma, vagy inkább félelme? című szekcióbeszélgetése pedig egy olyan témát dolgoz fel, amely a pandémia idején különös aktualitást nyert. 

A hajléktalanszállóikon gyakran szembesülünk a zsúfoltsággal, a privát terek hiányával. Sokszor mégis úgy érezzük, a kényszerű összezártság támogatást is jelenthet ügyfeleinknek. Mi történik, mikor egy hajléktalan karrier végetér, az egykor hajléktalan ember lakásba költözik? Hogyan küzdenek meg az Elsőként lakhatás vagy egyéb programok keretében lakáshoz jutó ügyfeleink a magánnyal? Kimondhatjuk-e, hogy aki többágyas szobában lakik, nem magányos? Felismerjük-e a problémát, vannak-e eszközeink a magány enyhítésére? Ezt a témát járjuk körül a szekcióbeszélgetésen.

A résztvevők megoszthatják saját tapasztalataikat, és megismerhetik az „Építsük újjá az álmainkat – küzdjünk meg a magánnyal!” című Erasmus projekt keretében végzett nemzetközi kutatás megállapításait, elméleti ismereteket szerezhetnek a magányossággal kapcsolatban, de ami a legfontosabb: olyan eszközöket / módszereket is kipróbálhatnak, amelyek jól használhatóak az ügyfélmunka során – akár a magányosság témájában, de más területeken is.  A projekt fontos része az érzékenyítés, hiszen a magányosság problémája a hajléktalan emberek problémahalmazában sokadlagosnak tűnhet. Azonban, ha több szemszögből megvizsgáljuk, kiderül, hogy szinte az élet minden területére hatással lehet ez az egyetlen probléma, úgy a fizikai, mint a mentális egészségre, az anyagi helyzetre stb.

Bövebb információ: Építsük újjá az álmainkat...

A Konferencián újra megtekinthető Giampierro Assumma fotóművész és dokumentumfilmes "Hajléktalan vándorok" című kiállítása. Az alkotások azoknak a nyomorgó nőknek és férfiaknak az életébe nyújtanak bepillantást, akik az utca és a hajléktalanszállók között ingázva töltik napjaikat, és akiknek az élete a miénkkel párhuzamos, ám sokszor láthatatlan.

A kiállítás 2019-ben a Múzeumok Éjszakája programsorozat részeként volt először látható a BMSZKI szervezésében.

Szeretettel várjuk a konferencia résztvevőit a szekcióbeszélgetésekre!

A Konferencia FB-Esemény oldala: Hajléktalanellátás Éves Konferenciája 2021

Kollégák a Konferencián          Giampierro Assuma kiállítása