Mindannyian tapasztaljuk a hajlék nélküliekkel végzett szociális munka során, hogy az utóbbi években a hajléktalan emberek száma csökken ugyan, de egyre több olyan ügyfél kéri a segítségünket, akik számára – életkoruk, testi-lelki egészségi állapotuk, természetes támaszok teljes hiánya miatt – csak a tartós bentlakásos intézményben vagy lakóotthonban történő elhelyezés jelenthet kiutat.
Gyakorló szakemberként sokszor tapasztaljuk azt is, hogy amikor ezekről a lehetőségről szeretnénk beszélgetni a lakóinkkal, sokszor komoly ellenállásba ütközünk.
A kliensek nem egyszer zárt intézetként gondolnak ezekre az otthonokra, ahol még a nyugdíjuk vagy szociális ellátásuk jelentős részét is „elveszik”, esetleg csak néhány ezer forint „zsebpénzük” marad.
A Táblás utcai Átmeneti Szállás szakmai teamjében – amely elsősorban mentális problémával élő hajléktalan embereknek nyújt segítséget – meggyőződtünk arról, hogy a korrekt tájékoztatás, a tévhitek eloszlatására tett szóbeli kísérletek nem elegendőek. Ezért indítottuk el néhány évvel ezelőtt az érdeklődő lakókkal az intézménylátogatásokat, hiszen a szorongás leghatékonyabban úgy csökkenthető, ha minél több információt, saját élményt szerzünk a tárgyáról. Emellett ugye, mi magunk sem tudjuk elképzelni, hogy előzetes szemle nélkül telket, házat, lakást vásároljunk, és meghozzuk a döntést az oda költözésről?
Jártunk már Zalaapátiban, Dömsödön, Darvastón és Vámosmikolán is. A lakók szinte mindig jól érzik magukat a „kiránduláson”, hiszen kimozdulunk a mindennapok monotóniájából, új településeket, embereket, ellátási lehetőségeket ismerünk meg, és lakóinkat vendégként üdvözlik a fogadó intézményekben. A szállásra visszatérve előbb-utóbb tájékozott döntést tudnak hozni a kérelem beadásáról, vagy éppen ennek mellőzéséről. Ezen utóbbi esetben sem élünk meg sikertelenséget, hiszen tudjuk: segítettünk nekik tisztába jönni azzal, hogy mire is mondanak nemet.
A 2022-es év sem telt el ilyen jellegű „kirándulás” nélkül. Október 27-én, csütörtökön reggel nyolc órakor szállásunkról indultunk el az intézmény járművével a Zalaapátiban található Máltai Szeretetszolgálat Gondviselés Háza – Pszichiátriai Betegek Otthonával megismerkedni. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, ködös reggelt követően ragyogó napsütésben, 20 Celsius fok feletti hőmérsékletben érkeztünk meg úti célunkhoz. Az intézmény vezető mentálhigiénés terapeutája köszöntött bennünket, tájékoztatást kaptunk a szolgáltatásokról, a bekerülés feltételeiről, készséggel megválaszolta lakóink kérdéseit. Megtekintettük a modern, tágas és kényelmes lakószobákat, foglalkoztató és kiszolgáló helyiségeket, gyönyörködhettünk a Zalai Dombságra néző kilátásban. A hagyományokhoz híven találkozhattunk volt lakóinkkal, akik azóta már az otthon vendégszeretetét élvezik, és megcsodálhattuk a fizikai-mentális állapotukban beállt pozitív változásokat. Csekély térítés ellenében ízletes ebéddel vártak bennünket. Lakóink többsége ritkán ül fehér asztalhoz, így ez a lehetőség is élmény-terápiaként hatott rájuk, senkit sem kellett figyelmeztetni az étkezés előtti kézmosásra.
A mostani intézménylátogatás volt az első olyan alkalom, amikor a támogatott lakhatást, mint ellátási formát is szemügyre vehettük. Lakóinknak nagyon tetszett a családi házhoz hasonló elrendezésű megoldás, ahol a lehető legmagasabb szintű önállósággal, de mégis biztonságos, védett környezetben élik életüket az arra alkalmas, vagy alkalmassá tehető ellátottak.
A napunk gyorsan és tartalmasan telt, feltöltődve tértünk vissza Budapestre. Köszönetünket szeretnénk kifejezni a meglátogatott intézmény munkatársainak, és a BMSZKI vezetésének is, amiért lehetővé teszik, hogy évről évre megszervezzük ezeket az utakat. Köszönjük a részt vevő lakóknak is az aktív, tevékeny részvételt. Végül, de nem utolsó sorban Dóri Csaba és Oravecz Csaba gépkocsivezetőknek, akiknek több ízben plusz munkaórát jelentenek ezek az alkalmak, ennek ellenére nem csupán a biztonságos szállításunkról gondoskodnak, de érdeklődve meg is tekintik velünk az intézményeket.
Gréczi Judit és Visnyei Emőke