Szociális munkás portrék

November 12. a Szociális Munka Napja. A 2014-ben elfogadott globális definíció szerint "a szociális munka olyan gyakorlat alapú szakma és tudományág, amely elősegíti a társadalmi változást és fejlődést, a társadalmi összetartozást, valamint az emberek hatalommal való felruházását és felszabadítását. A társadalmi igazságosság, az emberi jogok, a közös felelősségvállalás és a különbözőségek tiszteletének elvei központi helyet foglalnak el a szociális munkában. A humán és társadalomtudományok elméleteivel, valamint a helyi tudásokkal felvértezve a szociális munka embereket és rendszereket aktivizál, hogy választ adjon az élet kihívásaira és előmozdítsa a jóllétet." (Az idézet a Szociális Munka Etikai Kódexéből való.)

Három kisfilmmel készültünk ebből az alkalomból, melyekben kollégáink mesélnek hivatásukról: mit, miért és hogyan csinálnak, miért szeretik és miért tartják fontosnak a munkájukat.

A szociális munka olyan szakma, aminek az alapja a bizalom, a személyes kapcsolat a segítséget kérő és a segítő szakember között. Nem spórolható ki belőle az idő, a figyelem, a szolidaritás, az empátia, a kiállás a kevesebb hatalommal rendelkezők mellett, sem az emberi méltóság tisztelete.

Intézményeinkben hajléktalan élethelyzetben lévő emberekkel dolgozunk. Kollégáink minden társadalmi probléma kivetülésével nap mint nap találkoznak: az oktatáspolitika, az egészségügy, a lakáspolitika, a drogpolitika hiányai emberi sorsokként kopogtatnak be az ajtónkon.

Bár vannak néha nagy eredményeink is, a szociális szakemberek tudják: minden az ügyfelükkel közösen elért apró dolog kölcsönös siker, ami megerősíti a segítőt és segítettet egyaránt, ezért oda kell rájuk figyelni, akárcsak a szociális munkát végző szakemberekre! Erről is mesél az első filmben Hanol Balázs, a Váci úti női éjjeli menedékhely és nappali melegedő munkatársa.

A kisfilmeket a Pesthidegkúti Waldorf Iskola diákjai készítették. Köszönjük nekik, hogy ők már évek óta odafigyelnek ránk és a hajléktalan emberekre egyaránt!

Ahányféle a szükség, annyi félének kell lennie a segítségnek is! Második kisfilmünkben az Alföldi Átmeneti Szálláson dolgozó kollégáink: Farkas Bíborka, Garamszegi Vanda Natasa, Lőrincz Andrea és Becze Szabolcs mesélnek arról, mennyi különböző segítségnyújtás fér bele a szociális munkába, még egy intézményen belül is.

Büszkék vagyunk arra, hogy a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei munkatársai számos munkaterületen, sokféle tudással, szakmai végzettséggel, munkatapasztalattal tudnak professzionális segítséget nyújtani a hozzánk forduló, sokszor végletekig elesett, kiszolgáltatott embereknek!

Ez úton is köszönjük a munkátokat!

A szociális munka lehetőséget ad a kreativitásra, önmegvalósításra is. Néha nem csak lehetőség a kreativitás, hanem kényszerűség is, hiszen a szociális terület hazánkban igencsak forráshiányos: kollégáink sokszor rossz munkakörülmények között, alacsony fizetésért dolgoznak az ágazat számos intézményében és találékonyságukkal kénytelenek foltozgatni a rendszer hiányosságait.

Harmadik kisfilmünkben most mégis egy olyan történetet mutatunk be, amiben a kreativitást és önmegvalósítást nem a szükség szülte, hanem a tenni akarás és a civil szervezetekkel való összefogás. Balassa Betti kolléganőnk az Aszódi Éjjeli Menedékhelyen létrehozott közösségi kertről mesél.

Köszönjük minden partnerünknek, hogy ötleteikkel, szakértelmükkel és erőforrásaikkal hozzájárulnak a szociális munka hatékonyabbá tételéhez!