Az Előd utcai Éjjeli Menedékhely a BMSZKI egyik legrégebbi intézménye: 1996-ban nyitotta meg a kapuit a Kőbányai sörgyár használaton kívüli magtárának minimális komfortosítását követően. A sörgyár tervezői valószínűleg sosem gondolták volna, hogy a félig földbe vájt gazdasági épület mára emberek szálláshelyéül szolgál. Annak ellenére, hogy az évek során az intézmény többször esett át kisebb-nagyobb felújításon, például a mellékhelyiségek és a hálótermek kinézete és állapota a korábbihoz képest ég és föld, mégsem állíthatjuk, hogy megfelel a 21. század minimális elvárásainak. A háromemeletes tábori ágyakat felváltották szimpla emeletes ágyak, így a több mint 300 fős férőhelyszám mára 232-re csökkent, ami valljuk be, így is egy tömegszállás.
Ahhoz, hogy egy utcán élő ember ki tudjon lépni a hajléktalanságból, erős motiváció kell, a kívülről érkező segítség mellett a saját belső erőforrások mobilizálása és megerősítése. Ebben, a motiváció felélesztésében, a meglévő erőforrások feltárásában és a hiányos készségek megerősítésében nyújt segítséget az Előd utcai Éjjeli Menedékhely lakóinak egy munkatársaink által kifejezetten az "Elődős" ügyfelek kondícióiból és szükségleteiből kiindulva kidolgozott speciális program, a Step by step csoport.
Az Előd utcai menedékhely lakói
Az Előd utca lakói a hajléktalanságon túlmenően is jelentős hátránnyal indulnak az élet minden területén. Összetett problémákkal küzdenek és nehéz traumákat hordoznak. Leromlott fizikai és mentális állapot jellemző rájuk, a kulcskompetenciák és a motiváció hiánya, viselkedési problémák, beilleszkedési zavarok, kommunikációs gátak, szenvedélybetegség, izoláció, az önérvényesítés elégtelensége és a hajléktalanságban eltöltött hosszú idő.
Hétköznapjaik szélsőséges bizonytalanságban telnek. A központi kérdés számukra az életben maradás. A túlélésre való berendezkedés pedig sajátos életformát diktál: lehetetlen számukra az előrelátás, a tervezés, ugyanakkor folyamatos a stressz és a szorongás. Ezek oldására a drog és az alkohol – mint pillanatnyi búfelejtő – az egyetlen megoldásuk.
Ők azon kevesek, akikhez más utat, más módszert és technikát, más szemléletet kell találni az együttműködés kialakítására és szinten tartására.
Az itt dolgozó szociális munkásokról
Szociális munkásként az Előd nehéz terep. Nehézségét a hosszútávú, állandó stressz, a lakók részéről minket ért folyamatos agresszió és a túlzott mértékű adminisztráció jelenti, ugyanakkor kevés a sikerélmény. Mindez fizikailag és mentálisan is jelentős terhet ró ránk. Az Elődös munka az azonnali problémamegoldásról, konfliktuskezelésről, kreativitásról, az együttműködésről szól.
Ahogy lakóink sokfélék, úgy az itt dolgozók is. Nagyszerű csapat, amelyet az összetartozás és a kölcsönös egymásra figyelés jellemez. Mindenkinek van erőssége, valami, amiben nagyon jó. Olyan közösség, amelyhez jó tartozni. Mi nem csak egy munkahelyen dolgozunk, szabadidőnkben is gyakran szervezünk közös programokat.
Mi a siker, mi a kudarc?
Siker: ügyfeleink minden apró pozitív irányú változása
Kudarc: nincs kudarc. Vannak elhamarkodott döntések, rossz válaszok, hirtelen megítélt helyzetek. Konfliktusok. De ezek nem kudarcok! Átgondolásra, továbbfejlődésre, együttgondolkodásra késztető helyzetek.
Örömet jelent, hogy bármilyen ötletünk van, az megvalósításra kerülhet. Ebben vezetőink is támogatnak. Csináltunk farsangot, egészségnapot, állatkerti sétát, szedtünk szemetet, tartottunk játéknapot, sütöttünk lakóinkkal süteményt, festettünk ágyat, készítettünk ajándéktárgyakat, tartottunk „ki-mit-tud”-ot, és persze létrejöhetett a Step by step csoport, ami közel három éve működik folyamatosan.
A csoportunkról
Szlogenünk: „Tedd, amit tudsz, azzal, amid van, ott, ahol vagy!” (Theodore Roosevelt)
Mit jelent a Step by step?
Azt jelenti, hogy minden változás egy lépéssel kezdődik. Rogers szavait valóra váltani. Egy olyan filozófiát, ami azt az eszmét követi, hogy „lehet másként is csinálni”.
Miért jó a csoport?
Mindenki szeretne tartozni valahová. A csoport résztvevői sorstársakra találnak egymásban. Megélik, hogy problémáikkal nincsenek egyedül. Fel tudják vállalni őszintén önmagukat, nyíltan tudnak beszélni problémáikról, gondolataikról, érzéseikről. Azok a lakók, akik a segítő beszélgetések alkalmával – ahol kettesben vannak az intézményt és bizonyos értelemben a társadalmi elvárásokat képviselő szociális munkással – szoronganak, határozatlanok vagy nehezen fejezik ki magukat, a csoportban feloldódnak. Ahhoz, hogy ez meg tudjon valósulni, a segítők a feltétel nélküli elfogadás attitűdjét képviselik, ennek a taján épülhet ki a bizalom, éledhet fel az egymásra figyelés, az érdeklődés a másik iránt. A csoport befogad, elismer. Növeli az önbizalmat, önbecsülést.
Mit csinálunk a step by step csoportban?
A munkaalapú társadalomban a hajléktalan emberek egyetlen lehetősége és kapcsolódási pontja a társadalomhoz a munka. A munka fogalma azonban számukra gyakran mást jelent: megyek „dobozolni”, „kéregetni”... Élettörténetükből kiderül, hogy „rendes” munkájuk elvesztéséhez az életmódjukon túl munkaerőpiaci kudarcaik is hozzájárultak. Nem fizették ki őket, alacsony fizetésért jelentősen több munkaórát dolgoztak, hiányzott az elismerés, a megbecsülés.
Eredeti gondolatunk az volt, hogy a munkát terápiaként fogjuk használni. Mielőtt azonban belevágnánk, egy mindenkit érintő témát – mint például alkoholfogyasztás, függőségek, agresszió, munka, társas kapcsolatok – dolgozunk fel közösen. Ezt követően kezdődik a fizikai munkavégzés, amely kezdetben szemétszedés, ágyfestés volt. Produktum előállítása. Odafigyeltünk arra, hogy kézzelfogható legyen az eredmény, és ne kényszerből, ne jutalomért tegyenek valamit, hanem önmaguk miatt, hogy átélhessék: „én csináltam”,” fontos vagyok”, ”képes vagyok rá”, ami az önbecsülés érzését adja.
Csoportunk azoknak az embereknek is lehetőséget jelent, akiknek egészségi állapota, fogyatékossága, cselekvőképessége gátat szab, és gondjai vannak a mindennapi élet kihívásaival. Olyan tevékenységet sikerült találnunk, amely tartalommal tölti meg idejüket. Keretet, célt és tartalmat ad mindennapjaiknak.
A csoport szakmai céljai:
- a tétlenségből és közönyből való kimozdítás
- a változás lehetőségének felmutatása a kilátástalanság és az unalom helyett
- a szociális alkalmazkodóképesség javítása
- az elszigeteltség oldása
- együttműködési készség javítása
- toleránsabb viselkedési minták átadása
- kommunikációs készségek fejlesztése, erőszakmentes kommunikáció kialakítása
- szabályok következetes betartása – belátásuk nyíljon arra, hogy bizonyos szabályokat be kell tartani, még akkor is, ha az nem könnyű számukra
- önismeret, döntéshozatal, korrekciós képesség kompetenciájának fejlesztése
- énkép javítása, önbizalom serkentő, kreatív közeg létrehozása
- további életükre vonatkozó célok megfogalmazása
- életvezetés lassú pozitív irányú elmozdulása
- a problémákba fulladás és az önpusztító viselkedésmódok helyett tenni és élni akarás, önbecsülés, tervezgetés
Ezek a célok mind megvalósultak, és ezeken túlmenően olyan plusz eredmények is jelentkeztek, amin mi magunk is elgondolkodtunk.
Munka menete:
- Csoportszabályok megbeszélése és elfogadása.
- Csoportfoglalkozás, különböző témákról beszélgetés. Több témát jártunk körbe: iskolai végzettség, munkapiaci előélet, életmód, pénzbeosztás, jövőkép, függőségek, alkohol problémák, barátság, agresszió stb.
- Balesetvédelmi megbeszélés (hogyan vigyázzunk magunk és mások testi épségére, eszközhasználat).
- A munka maga: produktum létrehozása.
- Visszacsatolás: a napi munka értékelése
- Közös étkezés
Motivációs eszközeink: 2 db cigaretta, 1 db kávé, étel, közös étkezés a szociális munkásokkal, megértő, barátságos, elfogadó légkör. A hasonló élethelyzetben lévő emberek sorsközössége. Mindenki elmondhatja véleményét, mert kíváncsiak vagyunk rá. Pozitív visszacsatolás az elvégzett munkáról. Építő jellegű értékelés. Józsi és Kordi személye.
Milyen célokat értünk el?
Többet, mint gondoltuk volna! A létszám egyre emelkedik, igény lett lakóink körében a csoportra. Várják, készülnek rá!
- időben jelennek meg
- józan állapotban
- munkájukat örömmel, elégedettséggel végzik
- egyre szebbé váltak a szobák, ami örömmel töltötte el a lakókat
- motiváltakká váltak, várják a következő alkalmat
- a közös étkezés fontos része lett a foglalkozásnak
- egyre jobban megnyíltak előttünk, olyan problémák is felszínre kerületek, amik sok-sok évig mélyen elnyomva szunnyadtak
- a csoportélmények hatására az egyéni esetkezelés is eredményesebbé vált
- sikereként tudjuk be, hogy egy fő azóta rehabon van, egy fő az absztinencia útjára lépett, egy fő átmeneti szállóra került és ott is tudott maradni.
- egy soha nem dolgozó, mozgásában korlátozott ügyfelünk egyetlen lehetőségként említette meg a csoportot, ahol fontosnak érezte magát
- tartósan utcán élők is bejöttek azzal, hogy „hallottuk, hogy itt lehet dolgozni”
- végül már nem a cigi és kávé, hanem a közös együttlét adta az örömet számukra
Sikereink
A bizalom, amit kapunk. A kitűzött célok megvalósulása. A jó hangulat a csoportban. Lakóink pozitív visszajelzései. Siker, ahogy látjuk őket pozitív irányba változni. Három év óta egyetlen foglalkozás sem maradt el.
Egyik ügyfelünk az erdőben él. Barátjával érkezett. Azt kérdezte: „itt van az a hely, ahol lehet valamit csinálni kávéért és ételért cserébe”? Rendszeres csoportba járó lett, azóta átmeneti szállásra költözött.
Vannak többen is, akik másik szállóról járnak át, csak hogy részt vehessenek a programon. Volt már olyanra is példa, hogy csörgött a telefon, és azt kérdezte az illető, hogy lesz-e ma csoport, mert ha igen, akkor most nem iszik, hanem eljön inkább a foglalkozásra.
Egyik lakónk több éve él már az Előd utcában. Semmit nem tudtunk róla. Nem beszélgetett senkivel, nem kérte a segítségünket. Az együttműködés legkisebb jelét sem mutatta soha. Egy alkalommal eljött a csoportba. A foglalkozás végén, egy papírt csúsztatott a kezembe, amire ez volt írva:
Motivációnk
Számunkra a csoport egy fejlődési és tanulási folyamat, ezért elsősorban belső motivációnk van. Minden program után megbeszéljük tapasztalatainkat. Mi volt jó, mit lehetett volna másképp csinálni. Nagyon sok információt kapunk a lakók életéről, hogyan élnek meg helyzeteket, mi lenne számukra a valódi segítség.
És a kérdés: Ugye lesz csoport jövő vasárnap is? Jöhetek én is?
Másik motivációnk, hogy külső segítő szervezetek is elkezdtek érdeklődni munkánkról. Ezek szerint valamit jól csinálunk!
Egyre több jelentkező lenne. A csoport híre kikerült az Előd falai közül. Maguk a lakók mesélik másoknak.
Készítették: Baranyai József és Kordás Ildikó csoportvezetők,
valamint az Előd utcai stáb